Barokk felfedezések IV. Bach: Magnificat
Vivaldi: Magnificat, RV. 610
Telemann: C-dúr Lateinische Magnificat, TWV. 9:17
Bach: Magnificat, BWV. 243.
Vezényel: Farkas Róbert
Zemlényi Eszter – szoprán
Banai Sára – mezzo
Bakos Kornélia – alt
Szigetvári Dávid – tenor
Kovács István – basszus
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara
Karigazgató: Pad Zoltán
Haydn: Teremtés
Hamar Zsolt – karmester
Baráth Emőke – szoprán
Szappanos Tibor – tenor
Kovács István – basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
Somos Csaba – karigazgató
Zenés képeskönyv a Bibliához
Joseph Haydn (1732-1809), miután lejárt három évtizedig tartó szolgálata az Esterházy hercegi családnál, két alkalommal is hangversenykörútra utazott Angliába. Óriási sikere volt műveinek előadásával, jól is keresett, de mindennél fontosabb volt számára, amit ott megismert: az évszázados angol kórus-hagyományt és az abból sarjadt zenei műfajt, az oratóriumot. Hazatérve komponált ő is mindjárt kettőt: A teremtést és Az évszakokat. A teremtés szövege az ó-testamentumi történetet mondja el, jócskán kibővítve. A történet és a zenemű az ős-káosz ábrázolásával kezdődik. Hogyan lehet, lehetséges egyáltalán zenében ábrázolni a semmit? Haydnnak sikerült. A kórus, a szólisták és a zenekar mindent elmesélnek, sőt, láttatnak, amiről a történetben szó esik: a világosságot és sötétséget, a Napot, a Holdat, a csillagokat, a tengereket és szárazföldeket, a hegyeket és vizeket, a növényeket, állatokat és végül az embert, amely képes szeretni és a Teremtőnek hálát adni is.