Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

 

A mű tematikája Verdi legádázabb harcát indította el a nápolyi, majd római cenzúrával. Az eredeti librettó egy svéd királygyilkosság valós, 1792-es történelmi eseményét dolgozta föl, de ez a kor politikai helyzetében túl kényesnek bizonyult, ezért megpróbáltak a cenzúra kedvében járni: a királyból gróf lett, és áthelyezték a cselekményt Európából az amerikai angol gyarmatokra. A római cenzúra néhány apró változtatással színpadra engedte a művet, amelyben, ha lehántjuk a cselekményről a politikai gyilkosság rétegét, egy szerelmi történet tűnik elő: a politikai elégedetlenség mellett az igazi tét egy megmentésre szoruló házasság, amelynek kulisszájában a viszonzatlan szerelem és az elvakult féltékenység zsigeri érzelmei mozgatják a szálakat.

Az álarcosbál– a szerző eredeti szándékának megfelelően – III. Gusztáv svéd király történeteként látható az Opera repertoárján a fiatal versenygyőztes olasz rendező, Fabio Ceresa értelmezéseben.

 

Karmester: Francesco Lanzillotta
Gustavo, svéd király: László Boldizsár
Renato Anckarström: Fokanov Anatolij
Amelia, Renato felesége: Sümegi Eszter
Ulrica: Fodor Bernadett
Oscar: Szemere Zita
Horn: Kiss András
Ribbing: Kovács István
Christiano: Erdős Attila
Főbíró / Amelia szolgája: Egri Sándor
Eugène Scribe műve alapján a szövegkönyvet írta: Antonio Somma
Rendező: Fabio Ceresa
Díszlettervező: Tiziano Santi
Jelmeztervező: Giuseppe Palella
Mozgástervező: Mattia Agatiello
Világítástervező: Stadler Ferenc
Dramaturg, magyar nyelvű feliratok: Orbán Eszter
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Csiki Gábor

Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

 

A mű tematikája Verdi legádázabb harcát indította el a nápolyi, majd római cenzúrával. Az eredeti librettó egy svéd királygyilkosság valós, 1792-es történelmi eseményét dolgozta föl, de ez a kor politikai helyzetében túl kényesnek bizonyult, ezért megpróbáltak a cenzúra kedvében járni: a királyból gróf lett, és áthelyezték a cselekményt Európából az amerikai angol gyarmatokra. A római cenzúra néhány apró változtatással színpadra engedte a művet, amelyben, ha lehántjuk a cselekményről a politikai gyilkosság rétegét, egy szerelmi történet tűnik elő: a politikai elégedetlenség mellett az igazi tét egy megmentésre szoruló házasság, amelynek kulisszájában a viszonzatlan szerelem és az elvakult féltékenység zsigeri érzelmei mozgatják a szálakat.

Az álarcosbál– a szerző eredeti szándékának megfelelően – III. Gusztáv svéd király történeteként látható az Opera repertoárján a fiatal versenygyőztes olasz rendező, Fabio Ceresa értelmezéseben.

 

Karmester: Francesco Lanzillotta
Gustavo, svéd király: László Boldizsár
Renato Anckarström: Alberto Gazale
Amelia, Renato felesége: Sümegi Eszter
Ulrica: Fodor Bernadett
Oscar: Szemere Zita
Horn: Kiss András
Ribbing: Kovács István
Christiano: Erdős Attila
Főbíró / Amelia szolgája: Egri Sándor
Eugène Scribe műve alapján a szövegkönyvet írta: Antonio Somma
Rendező: Fabio Ceresa
Díszlettervező: Tiziano Santi
Jelmeztervező: Giuseppe Palella
Mozgástervező: Mattia Agatiello
Világítástervező: Stadler Ferenc
Dramaturg, magyar nyelvű feliratok: Orbán Eszter
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Csiki Gábor

Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

 

A mű tematikája Verdi legádázabb harcát indította el a nápolyi, majd római cenzúrával. Az eredeti librettó egy svéd királygyilkosság valós, 1792-es történelmi eseményét dolgozta föl, de ez a kor politikai helyzetében túl kényesnek bizonyult, ezért megpróbáltak a cenzúra kedvében járni: a királyból gróf lett, és áthelyezték a cselekményt Európából az amerikai angol gyarmatokra. A római cenzúra néhány apró változtatással színpadra engedte a művet, amelyben, ha lehántjuk a cselekményről a politikai gyilkosság rétegét, egy szerelmi történet tűnik elő: a politikai elégedetlenség mellett az igazi tét egy megmentésre szoruló házasság, amelynek kulisszájában a viszonzatlan szerelem és az elvakult féltékenység zsigeri érzelmei mozgatják a szálakat.

Az álarcosbál– a szerző eredeti szándékának megfelelően – III. Gusztáv svéd király történeteként látható az Opera repertoárján a fiatal versenygyőztes olasz rendező, Fabio Ceresa értelmezéseben.

 

Karmester: Francesco Lanzillotta
Gustavo, svéd király: László Boldizsár
Renato Anckarström: Alberto Gazale
Amelia, Renato felesége: Sümegi Eszter
Ulrica: Fodor Bernadett
Oscar: Szemere Zita
Horn: Kiss András
Ribbing: Kovács István
Christiano: Erdős Attila
Főbíró / Amelia szolgája: Egri Sándor
Eugène Scribe műve alapján a szövegkönyvet írta: Antonio Somma
Rendező: Fabio Ceresa
Díszlettervező: Tiziano Santi
Jelmeztervező: Giuseppe Palella
Mozgástervező: Mattia Agatiello
Világítástervező: Stadler Ferenc
Dramaturg, magyar nyelvű feliratok: Orbán Eszter
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Csiki Gábor

Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

 

A mű tematikája Verdi legádázabb harcát indította el a nápolyi, majd római cenzúrával. Az eredeti librettó egy svéd királygyilkosság valós, 1792-es történelmi eseményét dolgozta föl, de ez a kor politikai helyzetében túl kényesnek bizonyult, ezért megpróbáltak a cenzúra kedvében járni: a királyból gróf lett, és áthelyezték a cselekményt Európából az amerikai angol gyarmatokra. A római cenzúra néhány apró változtatással színpadra engedte a művet, amelyben, ha lehántjuk a cselekményről a politikai gyilkosság rétegét, egy szerelmi történet tűnik elő: a politikai elégedetlenség mellett az igazi tét egy megmentésre szoruló házasság, amelynek kulisszájában a viszonzatlan szerelem és az elvakult féltékenység zsigeri érzelmei mozgatják a szálakat.

Az álarcosbál– a szerző eredeti szándékának megfelelően – III. Gusztáv svéd király történeteként látható az Opera repertoárján a fiatal versenygyőztes olasz rendező, Fabio Ceresa értelmezéseben.

 

Karmester: Francesco Lanzillotta
Gustavo, svéd király: László Boldizsár
Renato Anckarström: Fokanov Anatolij
Amelia, Renato felesége: Sümegi Eszter
Ulrica: Fodor Bernadett
Oscar: Szemere Zita
Horn: Kiss András
Ribbing: Kovács István
Christiano: Erdős Attila
Főbíró / Amelia szolgája: Egri Sándor
Eugène Scribe műve alapján a szövegkönyvet írta: Antonio Somma
Rendező: Fabio Ceresa
Díszlettervező: Tiziano Santi
Jelmeztervező: Giuseppe Palella
Mozgástervező: Mattia Agatiello
Világítástervező: Stadler Ferenc
Dramaturg, magyar nyelvű feliratok: Orbán Eszter
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Csiki Gábor

 

Oratórium két részben, német nyelven

 

A Máté-passió Bach legnagyobb műve, mely nemcsak a protestáns egyházzenében, hanem az egyetemes zenetörténetben is felülmúlhatatlan csúcspontot jelent. Bach halála után a mű feledésbe merült. 1829. március 11-én, az eredeti előadás után egy évszázaddal a darab Felix Mendelssohn-Bartholdy vezényletével újra megszólalt Berlinben. A zeneszerző karmester a romantikus előadói gyakorlathoz igazította a művet, egyharmadával megrövidítette, hatalmas (158 fős) kórust, és ehhez illő nagyzenekart alkalmazott. A nagy sikerre való tekintettel Bach születésnapján, március 21-én megismételték a hangversenyt, amely jelentős társadalmi eseménnyé vált, jelen volt az udvar és a korbeli német értelmiség színe-java. Ez indította el a Bach-reneszánszot, tágabb értelemben a régebbi zenék feltámasztásának szokását is.

Karmester: Csiki Gábor
Evangelista: Megyesi Zoltán
Jézus: Kovács István
Szoprán: Fodor Gabriella
Alt: Schöck Atala
Tenor: Ninh Duc Hoang Long e.h.
Basszus: Bakonyi Marcell
Alkotók
Rendező: M.Tóth Géza
Látványterv és animáció: Nagy Tibor, Gerdelics Miklós, Krizsanics Antonin, Fekti Balázs, M.Tóth Géza
Konzulens: Czakó Zsolt
Karigazgató: Csiki Gábor
Közreműködik: Magyar Állami Operaház Énekkara

 

Oratórium két részben, német nyelven

 

A Máté-passió Bach legnagyobb műve, mely nemcsak a protestáns egyházzenében, hanem az egyetemes zenetörténetben is felülmúlhatatlan csúcspontot jelent. Bach halála után a mű feledésbe merült. 1829. március 11-én, az eredeti előadás után egy évszázaddal a darab Felix Mendelssohn-Bartholdy vezényletével újra megszólalt Berlinben. A zeneszerző karmester a romantikus előadói gyakorlathoz igazította a művet, egyharmadával megrövidítette, hatalmas (158 fős) kórust, és ehhez illő nagyzenekart alkalmazott. A nagy sikerre való tekintettel Bach születésnapján, március 21-én megismételték a hangversenyt, amely jelentős társadalmi eseménnyé vált, jelen volt az udvar és a korbeli német értelmiség színe-java. Ez indította el a Bach-reneszánszot, tágabb értelemben a régebbi zenék feltámasztásának szokását is.

Karmester: Csiki Gábor
Evangelista: Megyesi Zoltán
Jézus: Kovács István
Szoprán: Fodor Gabriella
Alt: Schöck Atala
Tenor: Ninh Duc Hoang Long e.h.
Basszus: Bakonyi Marcell
Alkotók
Rendező: M.Tóth Géza
Látványterv és animáció: Nagy Tibor, Gerdelics Miklós, Krizsanics Antonin, Fekti Balázs, M.Tóth Géza
Konzulens: Czakó Zsolt
Karigazgató: Csiki Gábor
Közreműködik: Magyar Állami Operaház Énekkara

Karmester: Jankó Zsolt
V. László: Megyesi Zoltán
Cillei Ulrik: Szvétek László
Szilágyi Erzsébet: Ádám Zsuzsanna
Hunyadi László: László Boldizsár
Hunyadi Mátyás: Megyesi Schwartz Lucia
Gara nádor: Kovács István
Gara Mária: Miklósa Erika
Szilágyi Mihály: Fülep Máté
Rozgonyi: Bátki Fazekas Zoltán

Szövegíró: Egressy Béni
Rendező: Szűcs Gábor
A rendező munkatársa: Vasvári Csaba
Díszlettervező: Libor Katalin
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Koreográfus: Kováts Gergely Csanád
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Csiki Gábor

Karmester: Jankó Zsolt
V. László: Megyesi Zoltán
Cillei Ulrik: Szvétek László
Szilágyi Erzsébet: Ádám Zsuzsanna
Hunyadi László: László Boldizsár
Hunyadi Mátyás: Megyesi Schwartz Lucia
Gara nádor: Kovács István
Gara Mária: Miklósa Erika
Szilágyi Mihály: Fülep Máté
Rozgonyi: Bátki Fazekas Zoltán

Szövegíró: Egressy Béni
Rendező: Szűcs Gábor
A rendező munkatársa: Vasvári Csaba
Díszlettervező: Libor Katalin
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Koreográfus: Kováts Gergely Csanád
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Csiki Gábor

Karmester: Jankó Zsolt
V. László: Megyesi Zoltán
Cillei Ulrik: Szvétek László
Szilágyi Erzsébet: Ádám Zsuzsanna
Hunyadi László: László Boldizsár
Hunyadi Mátyás: Megyesi Schwartz Lucia
Gara nádor: Kovács István
Gara Mária: Miklósa Erika
Szilágyi Mihály: Fülep Máté
Rozgonyi: Bátki Fazekas Zoltán

Szövegíró: Egressy Béni
Rendező: Szűcs Gábor
A rendező munkatársa: Vasvári Csaba
Díszlettervező: Libor Katalin
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Koreográfus: Kováts Gergely Csanád
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Csiki Gábor

Karmester: Jankó Zsolt
V. László: Megyesi Zoltán
Cillei Ulrik: Szvétek László
Szilágyi Erzsébet: Ádám Zsuzsanna
Hunyadi László: László Boldizsár
Hunyadi Mátyás: Megyesi Schwartz Lucia
Gara nádor: Kovács István
Gara Mária: Miklósa Erika
Szilágyi Mihály: Fülep Máté
Rozgonyi: Bátki Fazekas Zoltán

Szövegíró: Egressy Béni
Rendező: Szűcs Gábor
A rendező munkatársa: Vasvári Csaba
Díszlettervező: Libor Katalin
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Koreográfus: Kováts Gergely Csanád
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Csiki Gábor